Sárospatakon születtem, de egy apró faluban, Óhután, a Zempléni Tájvédelmi Körzet hegyei között nőttem fel. Az ott töltött 20 év mind a mai napig meghatározza közeli viszonyomat a természettel: az urbanizált világban előbb-utóbb hiányérzetem támad.
A fényképezés gyermekkorom óta érdekel, intenzívebben csak felnőttként, munka mellett kezdtem vele foglalkozni. 2014-ben elvégeztem egy haladó természetfotó-tanfolyamot, ami rendszerezte az addig autodidakta módon összeszedett tudásomat és gyakorlatomat. 2016 óta tagja vagyok a Vadvilág Magyar Természetfotósok Egyesületének. A természetfotózás szinte minden ága vonz, de nyitott vagyok az alkotó fotózás szerteágazó területei iránt is.
Számomra a fényképezés egyfajta „vadászat” valami szépre, újra. A felfedezés, a megismerés varázsa élményszerűvé teszi mindezt.
Fotózásom gyakran párosul utazással. Ha tehetem felfedezőútra indulok itthon és a nagyvilágban is.
Változó, hogy éppen mi fog meg: a hangulat, a színek, a formák együttállása, részletek a nagy egészben, vagy konkrét események. Lehet egy kifejező gondolat is. A lényeg a Hűha érzés ...
Hogy miként jött az ötlet, hogy a valamikori őskontinens, Gondwana ezen részére utazzak? A Gyűrűk Ura trilógia filmjeiben látható tájak, helyszínek óriási inspirációt jelentettek. Vadregényes, felfedezésre váró területek a maori (Új-Zéland őslakosai) világában. 16 nap, 6 000 km úton és vízen.
Spanyolul „gazdag partot” jelent, mely az ökológiai híd Észak és Dél-Amerika között. A biodiverzitás elképesztő, a világ növény- és állatfajainak 5-7%-a található e fél magyarországnyi területen. Ami emlékeimben él, az az extrém mennyiségű csapadék, a bámulatosan színes állatvilág, benne a kolibrikkel. A januári száraz időszakban is napi 5-6 alkalommal eredt el a zuhogó eső.
Ha szóba kerül úgy általában a természetfotó, akkor ami elsők között jut mindig eszembe, az az egyik Izlandon készült fotóm: jégdarabok a tengerparton napfelkeltében. Izland valóban misztikus és különleges.
A Dél-Luangwa Nemzeti Park maga a könyörtelen vadon. Az öt afrikai nagyvad közül négy - oroszlán, leopárd, elefánt, kafferbivaly - lencsevégre került. Luangwa folyó mentén elterülő Parkban októberben jártam, közvetlenül az esős nyár beköszönte előtt. Az éjszakai szafarik hangulata és élménye felejthetetlen. Életem első fotós könyve is e sorozatból született.
A Távol-keleti országról gyakran a gyors és nyüzsgő, neonfényes városok jutnak eszünkbe. A városokon kívül a háborítatlan vadon rejtőzik változatos állatvilággal. A téli japán igazán kivételes. Nagano tartományában fekvő Jigokudani Nemzeti Park japán makákói, más néven hómajmai döbbenetes emberi vonásokat hordoznak. 蝦夷 – EZO. Japán második legnagyobb szigetének, Hokkaidonak az ősi neve. A sziget bővelkedik a ritka mandzsu darvakban, hófödte tájban élelmet kereső szikaszarvasokban. Halászhajóról pedig óriás rétisasok és szirti sasok kerültek fókuszba.
Hideg peremet jelent norvégul, közismertebb néven Spitzbergák. Itt nyert elhelyezést a növények „Noé bárkája” (a Földön termesztett valamennyi mezőgazdasági növény magjának tárolója – a Svalbard Global Seed Vault), de nem ezért érkeztem a nyári időszakban. Az Északi-sarkvidék jégmezőinek csúcsragadozója a jegesmedve volt a fő téma. A 78° és 82° északi szélesség közötti 2 600 km-es hajóút mást is kínált: gazdag madárvilágot, bálnákat és gyönyörű tájakat. Ekkor kötöttem ismertséget kedvenc madarammal, a Sarki csérrel, de itt szembesültem azzal is, hogy a kéknek és szürkének mennyi árnyalata van.
A hóbagoly a legészakabbra élő bagolyféle. Két egymástól távol fekvő helyszínen, Kanadában igyekeztem megörökíteni a faj jellemző viselkedését. Termékeny két hét volt. Csak hóbaglyok.
Puerto Williams-ből, a világ legdélebben fekvő településéről a Horn-fok érintésével, a Drake-átjárón vezetett a hajóút bolygónk legszélsőségesebb kontinensére. Lenyűgöző hegyek, pompás fények, különleges hangulat. Csodás állatvilág. A valamikori szuperkontinens, Gondwana központi részének számító Déli-sarkvidék kíméletlenül gyönyörű.
Újra a Hideg peremen. ☺ Tél van. Az előző hónapban, februárban véget ért az „éjszakai sötétséggel” kisért nappalok közel 4 hónapos időszaka. Már bizakodni lehet varázslatos napfelkeltében és naplementében. Első látogatásom éve (2016) a legmelegebb év volt, mióta a mérések léteznek e sarkvidék történetében. ☹ Ennek következtében olvadásnak indult a permafroszt (állandóan fagyott talaj), a keletkező olvadékvíz megrongálta a mezőgazdasági növény magjának tárolóját (Svalbard Global Seed Vault). A tárolónál ottjártamkor a helyreállítás nyomai voltak láthatók. A másfél éve nyáron megismert táj a hó leple alatt más arcát mutatta. A jegesmedve mellett többek között sarki rókát és a vidékre jellemző rénszarvast is terveztem lencsevégre kapni.
Iratkozz fel a hírlevélre, így mindig értesülhetsz róla, ha a honlap érdekes, új tartalommal bővül – legyen az friss képi anyag a galériában, aktuális hír vagy egy közelgő esemény!
Kérdésed van? Elmondanád a véleményed a fotóimról? Netalán utazást tervezel az általam felkeresett helyekre, és tanácsra, ötletre szorulsz? Lépj kapcsolatba velem!
Kapcsolat
